2012. november 11., vasárnap

Ropogós,fahéjas dió

Majd a maga idejében

Azt tapasztalom,hogy a kereskedelmi élet szereplőinek bedőlve egyre többen előreszaladnak az időben.
Én nem érzem október végén a karácsonyi áhitatot ,még akkor sem ha a hipermarketben a hangszóróból karácsonyi dalok szólnak.Sőt,inkább arra késztet,hogy mielőbb meneküljek.Mert én kicsinyes és elborzasztó üzletpolitikának gondolom a vásárlók ilyen típusú "megfogását",és vásárlásra ösztönzését.De biztosan működik,különben nem csinálnák.
Én sem hagyom az utolsó napokra az ajándékok beszerzését és a nagybevásárlást.Sőt,ha bármikor évközben meglátok valamit,aminek örülne a szerettem,akkor megveszem,és gondosan elrejtem.Viszont november első felében még inkább a természetben gyönyörködöm,és az őszi napsugarakat élvezem.Nekem advent négy hete jelenti a karácsonyra készülődést,a lelkem és az otthonunk ünneplőbe öltöztetését.
Talán kilógok a sorból,de bármennyire is szeretem a karácsonyt,nem fogom az év egyhatodában várni és készülődni rá.És legfőképp nem fogok ész nélkül vásárolni,és sütni,főzni.Mert a szeretet ünnepe nem erről szól.

Ropogós,fahéjas dió

A dió szerintem az ősz egyik legfinomabb csemegéje.Szeretem magában,almás salátában,vagy csak mézzel.Eképp elkészítve viszont igazi,brutális édességgé lép elő.És jól jön ez,mert nálunk nemigen akad cukorka,csokoládé a szekrény mélyén.Viszont dió,meg cukor általában van itthon.



Elkészítése pedig roppant egyszerű:kb.10 dkg diót serpenyőben enyhén átpirítok.Kiszedem,s  a dióval megegyező mennyiségű kristálycukrot szórok a serpenyőbe.Mikor elkezd olvadni visszaöntöm a diót.Megszórom kávéskanálnyi fahéjjal,és közepes tűzön addig kevergetem,míg a diót bevonja a cukor.Sütőpapírra borítom,s mikor kissé kihűlt széttördelem.Én még mandulával szoktam készíteni,de mogyoróval,vagy natúr pisztáciával is el tudnám képzelni.

11 megjegyzés:

N.D. írta...

maximálisan egyetértek :) az átlag elmberek úgyis az utolsó napokban fogják megvenni a jobbára felesleges (én úgy hívom reptetős) ajándékokat. Ha láttad a Holt költők társasága filmet, úgyis tudod miről beszélek.
Amúgy meg dec. 21-én vége ennek a pénzközpontú világnak, és 22-én a megújulás partin :) rájöhetünk, hogy a bizalom- és végre! szeretetalapú világban nincs szükség ezekre a dolgokra.

Tálaló írta...

Igen,láttam:))

Hát nem tudom...szerintem ez egy folyamat.

Amikor egy évtizede a húgom holland anyósától gyertyákat kaptunk karácsonyra még furcsán néztük.Mert mi ettől lényegesen "nagyobb"ajándékokban gondolkodtunk.A ránk zúduló reklámok és a "minden vegyél meg attól leszel boldog"sugallatok hatása alól kimenekülve,mára mi is eljutottunk észben oda,hogy a szeretetet nem az ajándék értéke határozza meg.Apró dolgokkal is nagy örömet lehet szerezni,főleg ha nem csak azért vesszük meg mert épp az volt akciós a boltban,hanem tényleg a megajándékozottnak szól.

Megfigyeltem,hogy Ausztriában a közeli boltban nincs bolondok háza ünnepek előtt.Mert ők már tudják,amit nálunk még nem mindenki:attól,hogy ünnepnap van még nem fogunk kétszer ebédelni,meg vacsorázni.Vagyis nem kell négyszer annyi élelmiszert hazahordani,mint máskor.
De náluk huszonöt évvel ezelőtt is volt mindig minden,s talán majd a mi társadalmunk is kinövi ezeket a kényszereket.

kolozsgabi írta...

Egyetértek Veled, szerintem sem kellene ilyen felhajtás, hanem végre együtt körbeülni a szépen feldíszített asztalt, eszegetni és beszélgetni, meg rácsodálkozni a normálisan szép karácsonyfára és nézni a csillagszórót.
A recepted nagyon finom, és ha adhatok ötletet, mostanában megfordulunk hétvégén egy romkocsmában, ami ilyenkor biopiac és ott eszünk mindig fokhagymás tökmagot, meg fahéjasat, ha még érték finomat!!

Tálaló írta...

Gabi,milyen a fokhagymás?Csak simán meg van pirítva némi fokhagymával?Én sajnos nem jutok el abba a romkocsmába,pedig már akkor tetszett mikor először olvastam róla nálad.De ezt a tökmagot megkóstolnám:))Jobb híjján itthon elkészítve.

Éva írta...

Tanulni akarok "lassítókat", mely egy beszélgetésben ott lehet előttünk, és rágcsálva, eszegetve, pucolgatva, törögetve végigkísérhet beszélgetéseket.
Ez is az lehet, amit most diós változatban hoztál.
Időben megveszem az ajándékokat, törekszem rá, mert egyszer az utolsó pillanatban kapkodva elrontottam vele az ünnepvárás békés hangulatát.
Akkor elhatároztam, hogy soha többet ilyet!

Éva írta...

Éppen mostanában fogalmaztam meg, mert már előkerült az, hogy mi lesz szenteste a vacsora, hogy én képtelen vagyok 2x annyit enni, csak mert ünnep van, utána fájó gyomorral forgolódni az ágyban. Nem is vagyok hajlandó sokat vásárolni és sokat enni.

Tálaló írta...

Igen ez nagyon finom csipegetnivaló.S amíg készül belengi a fahéj illata a lakást,megteremtve vele egy kellemes,ellazulást:))
Én még a cantuccit is szeretem ilyentájt,sütök egy adagot,fémdobozba teszem,aztán reggel kávé mellé,este pedig bor mellé,vagy belemártogatva esszük.
De van a borkísérőknél sajtmártogatós receptem,ahhoz elég néhány szál zöldség:uborka,répa,szárzeller;ami épp akad.Kifejezetten beszélgetős,rágcsálós alkalmakra:))

Ha nekem be kellene mennem a sodrodó,ideges emberek közé ünnep előtt néhány nappal az nekem is elrontaná a hangulatom.Dolgoztam kereskedelemben,és nem is volt akkoriban ünnep az ünnep.Kifordulnak önmagukból az emberek az idő szorításában.

Mennyivel jobb decemberben egy szépen feldíszített belárosban sétálni,forralt bort kortyolgatva:))

pave írta...

Na, ezt tegnap megcsináltam, kedvet kapva tőled...aztán ahogy az első falatot a számba vettem, rá kellett döbbennem, hogy ez ugyanaz az íz(persze az összetevők is azok), mint a régi lakodalmak grillázstortái, amit falun nénikék készítettek. Talán cukrászdában nem is lehetett kapni. Nekem nagy kedvenc volt...és iszonyú régen ettem. Jó volt most felidézni ezt a rég elfeledett ízt..köszönöm neked.

Tálaló írta...

Kedves Pave,igazán nincs mit.Örülök,hogy elkészítetted,azt meg még inkább,hogy ízlett:))
Én ilyet nem ettem lakodalomban,bár igaz,nem sok falusi lagzin voltam.Sajnos.
Mert azért igazán finomakat ilyen helyeken lehetett enni.Az éttermes lakodalmak már messze nem olyanok.És a cukrászdai sütik sem hasonlíthatók össze a nénikék által készítettekkel.

Az ötlet dió pucolás közben jött,az utcán árult hasonló édességek után:)
S szerintem dióval a legfinomabb.

kolozsgabi írta...

Szerintem szárazon kezdik pirítani a tökmagot és kb. középtájon kevés tökmagolajjal kevert jó sok fokhagymával átkeverik (gondolom), mivel a tökmagnak kell egy kis idő a piruláshoz, de a fokhagyma gyorsan megég, a tökmagolajat pedig azért gondolom, mert mindig barnászöld lesz tőle a kezünk. Próbáld ki, jó étvágyat hozzá!!

Tálaló írta...

Húú ez tényleg nagyon finom lehet:))
Van is tökmagolajunk itthon,úgyhogy a napokban kipróbálom.
Köszi a receptet:))

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
Légyszíves kérjed írásos beleegyezésem amennyiben az oldalon lévő írásokat,képeket használni szeretnéd.