Téli ízek
A hideg idő beköszöntével mindig nosztalgikus hangulat lesz rajtam úrrá az emlékeimben élő disznóvágásokra gondolva.Érzem a csípős reggel páráját az arcomon,hallom a malac sikítását,akitől előző nap búcsút vettünk gyerektársaimmal.Elevenen emlékszem kedvenc ételem,a sült vér illatára,az ebédre frissiben kisütött hús páratlan omlósságára.Az egész napos munka a felnőttek részéről is jó hangulatban telt,nekünk,aprónépnek pedig igazi nagy kalandot jelentett.
Gyerekként gyakran volt részem ebben a különleges élményben.A nagyszüleim halálával viszont megszüntek a téli disznóvágások,és az igazán finom hurka,kolbász,friss hús íze is csak emlék.Innét-onnét kapunk kóstolót,de azok nagyon ritkán vannak a mi szájunk íze szerint befűszerezve.
Sült hurka
Az az igazi,ha sütőedényben kevés olajjal vagy zsírral meglocsolva sütjük meg.De mikor egy-egy szálat kapunk kóstolóba,és nem túl lágy az állaguk,akkor így szoktam elkészíteni.Időben sokkal rövidebb,és én különösen szeretem,ha kissé megpirul.A sütőben sültnél is azt szeretem,ami megreped,és az edény alján kérgesre sült.
A hurkákat rézsutosan felszeletelem és csak ezután veszem le a belet róluk.Nagy serpenyőben mindkét oldalukon átsütöm.Ha jól megsül az első oldala,akkor óvatosan át lehet úgy fordítani,hogy ne essen szét.Közben egy másik serpenyő egyik felén hagymakarikákat,a másik felében pedig birsalma szeleteket sütök,párolok.A hurkákat kiszedem és a kenyérszeleteket is megsütöm a visszamaradt,kevés zsíradékon.Ezekre a pirított kenyérkékre teszem a sült hurka szeleteket,majd a májasra birsalmát,a véresre pedig sült hagymát pakolok.
Gombóc Artúr nyomdokain
Az én kicsi lányom kétéves korára komoly határozottságot mutat az öltözködés és az étkezés terén.Pontosan tudja melyik ruha mivel passzol és általában ki is választja mit szeretne felvenni.Persze vannak mellényúlásai,ilyenkor szép szóval azért meggyőzhető.
Jó ideje az étkezés terén is hasonló a helyzet.Szoktam kérdezni,hogy mit enne,s vázolom a lehetőségeket.De van egy szó,ami általában nem szerepel a listámon,egy ideje mégis leggyakrabban ezt hallom:kakaóst.
Csokoládét nem nagyon evett még,de szoktam sütni kakaós kiflit,kalácsot,és a sütikbe is újabban kerül némi kakaó.Nos,nála ezek gyűjtőneve a kakaós.S ezen ételeken kívül szénhidrátot szinte egyáltalán nem akar enni.Jól elvan zöldségeken meg gyümölcsökön.Aminek persze örülök,de elég vékonyka,és a sokat mozgó,fejlődő szervezetének azért szüksége lenne némi energiára is.
Répás palacsinta,csokiöntettel
Trollanyunál láttam egy klassz sárgarépás palacsinta receptjét,és már akkor tudtam,hogy csokiöntettel fogom készíteni.Szerintem a legtöbb gyereknél jó mézesmadzag a csokis öntet.És még a zöldséget kerülő gyerekek is meg fogják enni.Csak nekik nem kell elárulni az összetevőket:)
A palacsinta hozzávalói:
30 dkg liszt
1 tk. sütőpor
1 tk. szódabikarbóna
só,fahéj, gyömbér egy-egy csipet
2 ek. darált dió
2 ek. mazsola (én kihagytam)
2 tojás
3ek. barna
1 tk.vaníliás cukor
0,5 liter natúr joghurt
5 közepes sárgarépa apróra reszelve
A csokiszósz hozzávalói:
4 evőkanál cukor
2 ek.kakaópor
2 ek.étkezési keményítő
5 dl tej
2 ek.vaj
kevés rum vagy rumaroma(elhagyható)
A tojást a cukorral habosra keverem.Beleteszem a joghurtot,a répát,majd belemérem a többi hozzávalót is és jól elkeverem.Serpenyőben kevés olajra evőkanálnyi halmokat rakok,ellapogatom,s közepes lángon megsütöm mindkét oldalukat.
A csokiszószhoz elvegyítem a keményítőt, a cukrot és a kakaóport.Kevés tejjel csomómentesre keverem.A többi tejet felteszem melegedni,s forrás előtt beleöntöm a csokis keveréket.Állandó keverés mellett forrásig főzöm,majd lehúzva a tűzről belekeverem a hideg vajat és a rumaromát.
Ezt a csokiöntetet szívesen készítem felfújtak mellé is.
Szeretve önmagában
Naponta-kétnaponta sütök kenyér-vagy finompékárukat.S az igazán finomak nem kívánnak maguk mellé komolyabb kísérőket.Kevés vaj,sajt esetleg olívaolaj pompás társuk.Vagy épp tejföl,mint a következő kiflinél.S semmi hiányérzetünk sincs a felvágottak,húsfélék miatt.Bár veszek olykor felvágottakat,de nagyon megnézem,hogy milyet.És ezek fogyasztását is igyekszem a minimálisra csökkenteni étkezéseinkben.
Olajbogyós kifli
Mikor megláttam Limaránál ezt a kiflit,egyből beleszerettem.Azóta elkészítettem és tudom,hogy ebből a szerelemből tartós kapcsolat lesz.Nagyon finom önmagában,vagy ahogy Limara ajánlotta tejfölbe mártogatva is.
Nem épp egyszerű és gyors az elkészítése,de egyértelműen állíthatom,hogy megéri az időt és az energiát.
Hozzávalók:
35 dkg finomliszt
60 ml meleg víz
125 ml tej
1 tojás
15 g friss élesztő
1 tk. só
25 g cukor
25 dkg hideg vaj
maroknyi apróra vágott fekete olajbogyó
szezámmag,szódabikarbóna
Az élesztőt a cukorral elkevert langyos tejben felfuttatom.A lisztet elmorzsolom a hideg vajjal.Hozzáöntöm az élesztős tejet,vizet,tojást,sót és az apróra vágott olajbogyót.Összedolgozom,csak annyira,hogy összeálljon.Úgy jó,ha nem morzsolódik szét teljesen a vaj,s látszanak benne a darabkák.
Letakarva egy-két napig hűtőben pihentetem.
Kivéve vékonyra nyújtom,s a pogácsákhoz hasonlóan hajtogatom.Ezt a műveletet pihentetés nélkül még kétszer megismétlem,majd fél órára hűtőbe teszem.Ezután vékonyra nyújtom,három csíkba vágom és háromszögeket metszek.Kiflivé tekerem őket.Teáskanálnyi szódabikarbónát elkeverek egy tál langyos vízben.A kifliket ebbe mártom,majd tálcára borított szezámmagban megforgatom.
Sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatom őket,és előmelegített 200°c-os sütőben 15-20 perc alatt megsütöm.
Majd a maga idejében
Azt tapasztalom,hogy a kereskedelmi élet szereplőinek bedőlve egyre többen előreszaladnak az időben.
Én nem érzem október végén a karácsonyi áhitatot ,még akkor sem ha a hipermarketben a hangszóróból karácsonyi dalok szólnak.Sőt,inkább arra késztet,hogy mielőbb meneküljek.Mert én kicsinyes és elborzasztó üzletpolitikának gondolom a vásárlók ilyen típusú "megfogását",és vásárlásra ösztönzését.De biztosan működik,különben nem csinálnák.
Én sem hagyom az utolsó napokra az ajándékok beszerzését és a nagybevásárlást.Sőt,ha bármikor évközben meglátok valamit,aminek örülne a szerettem,akkor megveszem,és gondosan elrejtem.Viszont november első felében még inkább a természetben gyönyörködöm,és az őszi napsugarakat élvezem.Nekem advent négy hete jelenti a karácsonyra készülődést,a lelkem és az otthonunk ünneplőbe öltöztetését.
Talán kilógok a sorból,de bármennyire is szeretem a karácsonyt,nem fogom az év egyhatodában várni és készülődni rá.És legfőképp nem fogok ész nélkül vásárolni,és sütni,főzni.Mert a szeretet ünnepe nem erről szól.
Ropogós,fahéjas dió
A dió szerintem az ősz egyik legfinomabb csemegéje.Szeretem magában,almás salátában,vagy csak mézzel.Eképp elkészítve viszont igazi,brutális édességgé lép elő.És jól jön ez,mert nálunk nemigen akad cukorka,csokoládé a szekrény mélyén.Viszont dió,meg cukor általában van itthon.
Elkészítése pedig roppant egyszerű:kb.10 dkg diót serpenyőben enyhén átpirítok.Kiszedem,s a dióval megegyező mennyiségű kristálycukrot szórok a serpenyőbe.Mikor elkezd olvadni visszaöntöm a diót.Megszórom kávéskanálnyi fahéjjal,és közepes tűzön addig kevergetem,míg a diót bevonja a cukor.Sütőpapírra borítom,s mikor kissé kihűlt széttördelem.Én még mandulával szoktam készíteni,de mogyoróval,vagy natúr pisztáciával is el tudnám képzelni.
Maradék
Jó másfél évtizede napi rendszerességgel főzök.Ezért már volt időm kitapasztalni miből mennyi fogy.Meg is szokta jegyezni a férjem,hogy mindig épp annyi étel van a tányérján amennyi jól esik neki,s jól lakik vele.Persze ha vendégek jönnek mindig rátartással főzök.De a mi étvágyunkat ismerem,így a hétköznapokban maradék szinte soha nincs.
Úgyhogy nálam a következő salátához szükséges "maradék sülthús"előre tervezett többlet.
Hússaláta
Ha vasárnap csirkét vagy sertést sütök mindig másfél adagnyit készítek.Mert másnap jól jön valamilyen főzelékre feltétnek,vagy hússalátának.
Hozzávalók:
kb.20 dkg sülthús
2 közepes burgonya
1 nagyobb alma
2 csemege uborka
1 db főtt tojás
majonéz(egy tojássárgájából,vagy 2 evőkanálnyi)
1-1,5 dl tejföl
só,bors,mustár,kevés cukor
Felcsíkozom a húst,a főtt burgonyát,az almát,a tojást és az uborkát.Egy tojássárgájából majonézt készítek,elkeverem a tejföllel,mustárral,majd kevés sót,borsot,és porcukrot is alaposan elkeverek benne.A mártást a felcsíkozott hozzávalókra öntöm,és óvatosan összeforgatom velük.Legalább egy napig hűtőben pihentetem,hogy az ízek összeérjenek.Önmagában vagy kevés pirított kenyérrel ebédre is remek,mondjuk elvinni a munkába.De vacsorára is szívesen esszük.
Légyszíves kérjed írásos beleegyezésem amennyiben az oldalon lévő írásokat,képeket használni szeretnéd.
Bejegyzések
