2013. január 31., csütörtök

Aranytallérok,vagyis zabpelyhes kekszek

Apró szárnycsapások

Mélyen él bennem,amikor először éreztem.Illatos,bódító tavaszi nap volt,bennem pedig egy pici pillangó kezdte csapkodni a szárnyait.Aztán hétről-hétre erősödtek a kis szárnyak és a szívmelengető mozgolódás odabent.

Nyárra visszajöttek a fecskéink,és miután már nem dolgoztam,sokat üldögéltem az árnyékos teraszon.Néztem,ahogy a szülők a szájukban hozzák az élelmet a kicsinyeiknek.És jókat mosolyogtam,ahogy a kisfecskék,egymást lökdösve tátognak a fészek szélén az ételért.Volt köztük visszahúzódóbb és olyan is aki majdnem kipottyant a fészekből,annyira elől akart lenni,ha falat érkezett.Aztán láttam az első szárnycsapásaikat.Kicsit sután,ügyetlenül,de mentek egy-egy kört.S pár hétre rá magabiztosan,gond nélkül repkedtek.
Elképzeltem,ahogy az én kis pillangóm,majd a kinti életben próbálgatja a szárnyait.Féltem tőle,de tudtam,hogy bátorítani,segíteni fogom és mindig ott leszek,hogy elkapjam ha pottyanna.


Mikor elkezdődött ősszel az óvoda,iskola minden gyerek eltűnk az utcából s a játszótérről.Majd  mikor a rossz idő is beköszöntött egyre többet maradtunk mi is a négy fal között.Akkor próbáltuk ki egyszer a sokak által dícsért játszóházat a közeli bölcsödében.Aztán egy betegség,majd a közelgő ünnepek miatt feledésbe merült.Pár hete viszont eszébe jutott a pici lánynak,és kérte,hogy menjünk.Két alkalom után már nem is vette észre,ha nem ült valamelyikünk a kispadon az előtérben.Élvezte a játékot,a pajtásokat,és hazafelé mondta,hogy máskor is menni fog.
Azóta is jól érzi magát.Az óvó néni aranyos s mivel délelőttönként néhány kisgyerek szokott csak lenni,van elég ideje,figyelme mindegyikükre.
És én is jól érzem magam.Pedig féltem.Féltem,hogy egyszer lezárul egy korszak és elkezdi a szárnyait próbágatni.Hogy már nem csak a mi icipici lánykánk lesz,s nekem engednem kell új kalandok felé.Hogy akkor is boldog lesz,és jól érzi magát ha épp nem vagyok mellette.Elképzelni sem tudtam mi lesz ha nem csicsereg folyton körülöttem.
Nagyon összenőttünk az elmúlt években.Mégis örülök.Mert látom,hogy ügyesen próbálgatja a szárnyait.S nem hiszem,hogy lepottyanna,de azért én mindig ott leszek,és elkapom ha mégis.


Aranytallérok,vagyis zabpelyhes kekszek

Épp jókor találtam N.D-nél.Igazi kincs a kistáskában,amivel  a játszóházba indulunk.
Minden gyerek vihet magával tízórai gyanánt valami kevés elemózsiát,amit aztán az óvó néni kitesz a kisasztalra és megosszák a pajtások egymás között.Ez a keksz tápláló,egészséges és nagy sikere van.Ezért neveztük el aranytallérnak. 


Hozzávalók:

15 dkg zabpehely
15 dkg finomliszt
5 dkg barnacukor
12,5 dkg vaj
3 ek.méz
1 tk.szódabikarbóna

5 dkg aszalt sárgabarack és 3 dkg kókuszreszelék,vagy 5-8 dkg szárított vörösáfonya,vagy 5-8 dkg mazsola,vagy
bármilyen más aszalt gyümölcs

A zabpelyhet,lisztet,cukrot kimérem,elkeverem.A szárított gyümölcsöt apróra kockázom.A vajat felolvasztom és elkeverem benne a mézet.A szódabikarbónát néhány evőkanálnyi meleg vízben feloldom.Mindent beleöntök a száraz összetevőkhöz és kanállal jól összekeverem.Diónyi gombócokat formázok,sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatom őket,viszonylag távol egymástól.Bögrével finoman tallér formát nyomok a gombócokból.Előmelegített 170°°c-os sütőben kb.15 perc alatt megsütöm őket.Csak ha kihűlve szedem ki őket a tepsiből,különben nagyon törnek.
Reggel kávé,vagy joghurt mellé,gyerekeknek tízóraira vagy uzsonnára nagyon finom,tápláló és egészséges,jól elálló keksz.

Az eredeti recepten azért változtattam,mert mindenképp szerettem volna ha gyümölcs is van benne,és nekik köszönhetően csökkentettem a cukor mennyiségét is.
A zabpehely nagyon hasznos,szervezetünkre gyakorolt hatásásról,a benne található vitaminokról,ásványi anyagokról itt érdemes utánaolvasni.

8 megjegyzés:

Kati írta...

Olyan szépen írtál a kapcsolatotokról:) Hasonló aranytallért én is szoktam sütni, zabpehellyel, kókuszreszelékkel, sárgarépával:)

Tálaló írta...

Kati::)))

Hú,a sárgarépa is nagyon jó ötlet,köszi!

N.D. írta...

Szia,

milyen jó, hogy tettél bele gyümit is. :)
ügyes vagy!

Tálaló írta...

Köszi,és a receptet is:))

kolozsgabi írta...

Milyen melengető ez az anyai érzés, jó volt olvasni. A tallér pedig remek, ki fogom próbálni!

Tálaló írta...

Hiába nagyok a gyerekeid,gondolom te is figyeled,és ott teremsz,ha szükségük van rád.Ez az érzés már életünk végéig elksísér:))

Kár lenne kihagynod:))Most épp a cukormentes változat lesz nálunk soron.Egyrészt az unokahúgom miatt,másrészt nekem sem árt ha kerülöm.A zabpehely viszont azontúl,hogy egészséges,nagyon eltelít.Igazi kincs.

kolozsgabi írta...

Hát ez így van, de még néha terhesnek érzik. ...bár a lány néha (nagyon ritkán) bevallja, hogy szükség van rá (legalábbis látszik, hogy ha valami történés van, engem hív fel).

Tálaló írta...

Legtöbbször így van ez a felnőtté válás köszöbén...

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
Légyszíves kérjed írásos beleegyezésem amennyiben az oldalon lévő írásokat,képeket használni szeretnéd.