2013. január 3., csütörtök

Törékeny pillanat

Törékeny pillanat

Csendes,meghitt ünnepünk volt.Mióta egy pici emberrel éljük a mindennapjaink sokkal letisztultabb minden körülöttünk.És sokkal inkább megéljük az ünnep örömét.
Néhány éve egy házban élünk a húgomékkal.Ők az egyik felében mi a másikban.Közöttünk pedig az édesanyánk.A férjem családja többszáz, a sógoromé pedig többezer kilométerre él.Így magunk vagyunk.S idén végre egyikünknek sem kellett munkába menni az ünnepek között.Mintha egy időtlen,csodálatos burokban lettünk volna ebben a bő egy hétben.


Az év első napján kaptunk egy hírt.S vele szilánkjaira tört a minket körülvevő burok.A férjem egyik barátja,férj és édesapa nincs többé közöttünk.Az ő családjának szívbemarkoló,fájó lesz eztán minden ünnep.
Néha úgy érzem,hogy csak álmodom.Nem lehetséges.Miért?Hogy változhat meg egy szerető család élete ennyire hirtelen.Hogy veheti el az élet egy kis embertől a gyerekkorát,az édesapját.Sok éve ugyanezt végigéltem már egy ugyancsak fiatalon elment kedves kollégám kapcsán.És akkor is nagyon nehéz és fájdalmas volt részemről is a beletörődés.


Egy biztos:még többet ölelem a szeretteimet,még többet csókolom.Nem számít semmi,csakhogy együtt vagyunk.Hogy reggel rámmosolyog a kislányom.Hogy eltotyog anyu az ablakunk előtt,mikor a postaládát megy megnézni.Hogy reggelente zsörtölődve készülődik a férjem.Hogy hallom a húgom hangját a ház előtt,mikor veszekszik a gyerekekkel,mert nem igyekeznek.Hogy látom mikor hazaér a sógorom a munkából.
Semmi sem fontosabb,minthogy együtt vagyunk.Örömben,vidámságban,vitákban,gondokban,konfliktusokban.De vagyunk egymásnak.És ezért minden nap hálát adok.Minden nap.

5 megjegyzés:

Anikó írta...

Sajnálom, hogy ilyen rosszat kellett tapasztalnod!:-( Sajnálom azt a családot nagyon.:-(
De jó volt olvasni a soraidat, kicsit én is másképp fogok hozzá állni a dolgokhoz!

Nagyon szép, további nyugodt évet kívánok Nektek!

trollanyu írta...

Így gondolom én is, legalábbis, amikor nem vagyok éppen pesszimista, igyekszem nem az lenni. Nagyon szomorú dolog, amikor egy fiatal ember meghal, ottmarad a család, és ezt nem lehet feldolgozni. Az én gyerekeim apja is meghalt karácsony előtt 3 nappal, sok éve már, a kislányom még pici volt, nem is emlékszik rá. Sok időbe telt, mire a karácsony ismét ünnep lett számunkra, és sok erő kellett hozzá, hogy új életet tudjak kezdeni. Minden jót nektek, vigyázzatok egymásra:)

Tálaló írta...

Kedves Anikó,azt hiszem bennem is sokkal inkább felértékelődtek az amúgy is szeretett,együtt töltött pillanatok.

Köszönjük,nektek is minden jót kívánok!

Drága Trollanyu,még belegondolni is fájó,felfoghatatlan amin ezek szerint te is átmentél.Őszintén tisztellek,hogy fel tudtál állni,és újra meghitt légkört teremtettél magatok köré.

Vigyázunk,s nektek is sok-sok boldog,együtt töltött pillanatot,évtizedet kívánok!

Gabriella írta...

De szép volt ez a bejegyzésed ...és persze szomorú is. Viszont én is ugyanígy gondolom/érzem, ahogy Te. Olyan jó, hogy a családommal vagyunk egymásnak - még ha néha zsörtölődve, hangoskodva is.

Tálaló írta...

Köszönöm,ilyen élet is:nagyon szép,mégis szomorú olykor.

Így van.Bár mikor bosszantanak a szeretteim,ritkán jut eszembe,hogy milyen jó is nekem.Aztán egy ilyen,vagy ehhez hasonló pofon újra ráébreszt,hogy még annak is örüljek,hogy mérgesítenek.Mert akkor legalább együtt vagyunk.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
Légyszíves kérjed írásos beleegyezésem amennyiben az oldalon lévő írásokat,képeket használni szeretnéd.