Ők,hárman
Jöttek,segítettek.A hívó szóra néhány perc alatt itt termettek.Bár ködösen emlékszem mindarra ami akkor történt velem,de éreztem,hogy jó kezekben vagyok.És utólag visszagondolva szinte hihetetlen milyen emberséggel,őszinte segíteniakarással tették a dolgukat.
Igaz,hogy ez a munkájuk,de példaértékű ahogy mindezt tették.Nem szeretnék újra hasonló helyzetbe kerülni,ugyanakkor megnyugvással tölt el,hogy van segítség a bajban.
Ha olykor elsüvítettek mellettem szirénázó autójukkal mindig arra az emberre gondoltam,s azért kértem áldást akihez siettek.Mostantól rájuk is mindig fogok.A földi angyalainkra.
2013. március 11., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Légyszíves kérjed írásos beleegyezésem amennyiben az oldalon lévő írásokat,képeket használni szeretnéd.
3 megjegyzés:
igen, régebben én is mindig azt kértem magamban, hogy mentse meg a Jóisten azokat, akik a szirénázó mentőautóban utaznak. Csakhogy, sosem tudhatjuk, mi a felsőbb akarat, ezért most már így imádkozom, ha hallom a szirénát: Legyen meg a te üdvözítő akaratod!
..igen, nekem is kijutott - már egy éve - ráadásul nem Magyarországon és nem én voltam a beteg. Legyen meg ....!
Már megijedtem, hogy baj van!
N.D.én is hasonlót kívánok magamban.
Gabi,emlékszem mennyire nehéz időszak volt neked.
Lehetett volna...de csak egy erőteljes figyelmeztetést kaptam.
Megjegyzés küldése